2010. jan. 7.

Első vázlatok 2009 február








Nagyvárosi nomád anya - a kezdet

Az ismét felfedezett és újításokat is hozó babahordozás újfajta életmódot, ezzel együtt az öltözködés változását is előidézte. A szociológusok által „nagyvárosi nomád”-nak nevezett ifjúsághoz hasonlóan a városi anya is a testén hordozza saját, és gyermeke teljes öltözetét, valamint a szükséges baba-mama kellékeket. A korszerű, modern anya gyermekét magán hordozva új alakot ölt. Ezzel együtt azonban nem kívánja elhagyni nőiessége jellemzőit, melynek része a csinos, önkifejező, ugyanakkor kényelmes és praktikus öltözködés.

Három évvel ezelőtt kenguruban, és hordozókendőbe kötve, elöl horoztam Borát. Direkt ezért vásároltam egy nagyméretű sídzsekit, hogy védjem a kis csomagom. A nyakamban lévő sállal takartam a fejét esőben, vagy ha havazott. Hasonló helyzetben láttam kismamákat, akik a kabáton kívülre kötözve hordozták magukon overálos gyermeküket. Egyik sem tűnt kényelmes megoldásnak.
A feladat adott volt: olyan kabátot kellene készítenem, mely képes magába foglalni a hordozó eszközt is. Egy praktikus megoldás, külön kapucnival a baba és a mama számára. Könnyen fölvehető, biztonságos, és nem utolsósorban elegánsabb viselet, mint a kabát fölé kötözött kendő. Elhatároztam, hogy megkísérlem egy olyan hordozó-öltözék létrehozását, amely megfelelő kényelmet és biztonságot nyújt a babának, ugyanakkor csinos, és komfortos viselet a mama számára. A kollekció praktikumát azzal is fokozni szerettem volna, hogy babahordozás nélkül is „öltöztessen”. Például lekapcsolható alkatrészt alkalmazok a babacipeléshez (zipzáras, vagy tépőzáras, patentoló illesztések), vagy olyan megoldást keresek, mely a bébi nélkül egyfajta plusz eleganciát, esetleg extrémitást kölcsönöz a viseletnek (pl. kámzsa, sálgallér, széles övsál).

Az ötletemmel sikerrel megpályáztam a Moholy-Nagy László formatervezési ösztöndíjat, aminek a segítségével közel egy év állt a rendelkezésemre, hogy kialakítsam a saját hordozó ruházati kollekciómat.
A kollekció tervezésekor olyan városi, modern anya-típus járt a fejemben, aki gyermekével is aktív életmódot folytat. A kicsi igényeihez és szükségleteihez természetesen alkalmazkodva saját igényeit sem szorítja a háttérbe teljesen. Babahordozás közben felszabadulnak a kezek, a mama mégis testközelben érezheti a szeretett lényt, és könnyen közlekedhet a városban, tevékenyen élheti a hétköznapokat. Bizonyos szempontból megkönnyíti a gyermekkel való közös életet. Ehhez az új, szimbiotikus életformához szeretnék egy olyan kollekciót kialakítani, mellyel a gyermekét hordozó anya megtarthatja nőies, igényes öltözködési szokásait.

2010. jan. 6.

Ha Rudolf trónörökös hordozott baba lett volna... gödöllői kastélytúránk 2.

Nagyon szeretem a barokk építészetet. Gyerekkorom óta izgalommal tölt el az egybenyíló díszes szobák sora, a falakba rejtett folyosók, és titkos átjárók, bújtatott lépcsőházak hangulata. Ezekeből szerencsére igazi ízelítőt kaphattunk a kastély csodálatosan felújított részeiben! Borcsa boldogan rohant teremről teremre, élvezettel nyitogatta a rejtekajtókat (mert azt is lehetett), és felfedezett egy falakba rejtett, bőrhuzattal komfortosított korabeli pottyantós toalettet.

A kastélyt átjárta a díszteremben felállított hatalmas karácsonyfa illata. Itt a túristáknak egy hungarikum számba menő "kiskarácsony-nagykarácsonyt" rögtönöztünk teljes átéléssel. A korhűen berendezett szobák, a súlyos textil kárpitok és a mély tónusú falak melegséget árasztottak. Utólag jöttem rá, hogy nem csupán ezért, hanem a sok, gondosan ápolt növény miatt is volt ennyire hangulatos a kastély.

További pozitív észrevételem, hogy a babával érkezőket baba-mama mellékhelység fogadta, amit keresgélni sem kellett. Igaz, ugyanez a toalett áll rendelkezésére a kerekes székkel érkezőknek is, de talán ők sem érzik sértőnek.

A tárlatokon bolyongva háti Bencém kevésbé értékelte Sisi rekonstruált ruhatárát, a réz ajtókilincsek viszont lázba hozták. Ahol lehetett, boldogan fogdosta őket. Ha Rudolf trónörökös is megtehette volna ezt kisgyermekként, tán nem ért volna olyan drámai véget az élete. (Rettenetes vasszigorral nevelték, az éjszakánkénti pisztolylövéssel eszközölt riasztó ébresztés volt tán még a legkegyesebb módszer.) Szoptatásról szó se lehetett, Zsófia nagyhercegnő felügyelete alatt, dajkák serege pátyolgatta az újszülöttet. Ebből az időszakból, a távolságtartó nevelési elvek hatására indul diadalútjára a babakocsi. A Babycab egyébként lehet, hogy elnyerte volna Erzsébet tetszését, fekete-fehér, ami állítólag az ifjú Felség kedvenc színösszeállítása volt. Az az 50 cm-es derék a fekete szín mögé rejtve még valószerűtlenebbé tette az alakját.

Erzsébet ruhatára királyi méltósággal időtálló, ám a korszak stílusjegyeit finoman érzékeltető diszkrét eleganciát sugall. Annak ellenére vált "divatikonná", hogy erre igénye lett volna. Kerülte a feltűnést, nem kedvelte a hivatalos ceremóniákat. Ugyanakkor tisztába volt előnyös megjelenésével, és erre sok figyelmet is fordított. Pirkadatkor kelt, h toalettje elkészüljön, jellegzetes "vonatfrizuráját"hosszú órákig fésülték, szigorú diétát tartott, és idős koráig edzette testét lovaglással, és a kor szokásaival ellentétes "fitnesz" edzésekkel.

Modern anyukaként a hordozott gyermekemmel kiválóan karban tudom tartani magam. Nincs rá módom, hogy tornaszobát rendeztessek be magamnak a lakosztályomban, ám elegáns háti hordozómmal remekül tudok hajlongani ruhateregetés közben, lovaglás helyett pedig rendszeresen szaladhatok Borcsa után, hogy zoknit húzhassak pucéran tapicskoló lábaira. A diétám is megoldott azáltal, hogy csak ritkán jutok kényelmesen elfogyasztott kiadós étkezéshez. Frizurámat kéthavonta ondoláltatom házi fodrásznőmmel, a napi dizájnt Bence kapszkodó kis ujjai és a kispárna alakítja korszerűvé. Nem panaszkodhatom.

2010. jan. 3.

Pre-prototípus gödöllői bevetésen 1.

Meglepő, és nagyon pozitív felfedezésem a gödöllői Grassalkovits kastély honlapján az az igény, miszerint a kisgyermekkel érkező látogatók használjanak kengurut, vagy babahordozó kendőt az emeleti kiállítótermek megtekintése során. Azaz kéretik a babakocsi m e l l ő z é s e, értékmegóvás érdekében!

Nem vagyok abszolut babakocsiellenes.
Ez az igény azonban olyan nyilvánvaló, hogy soha eszembe nem jutott babakocsival oldalazni kiállítási vitrinek és posztamensek között. Elgondolkodtató, hogy vajon milyen incidens késztette a szervezőket közzétenni ezt az információt, és gyakorlatilag legalizálni a babahordozás műfaját.

Pre-proto babycab tehát szatyorba került ezen a januári havazós napon is, amikor kirándítottam a családom egy kis kastélyfelfedezésre. Régi vágyam volt eljutni ide, és most egy plusz apropó - Erzsébet királyné rekonstruált ruhatárának (szakmába vágó és utolsó nap nyitvatartó) kiállítása - is idevonzott.

A kastélyban rendeltetésszerűen használt babahordozóm most is felkeltette a figyelmet, mint általában. Mivel már 4 hónapos kora óta a hátamon viszem nagyra nőtt gyermekemet, ezen nem lepődök meg. A gyermekem egyébként is gyönyörű, még háton is előnyös viselet. A történetem nem is erről szólna igazán.

A kastélyozós napot megkoronázva étteremben szándékoztunk csillapítani a herendi étkészletek által is csiklandozott étvágyunkat. Az eredetileg gps-szel határozottan kalibrált helyszínt nem találtuk (olyan nyilvánvalóan volt az út mentén, hogy elhaladtunk mellette), így egy félreesőbb, ám parkolás szempontjából ideálsnak tűnő helyszínt választottunk.
Az étterembe belépve az első kérdésem mindig az, h fel vannak-e készülve babás látogatókra. A legtöbb helyen a svéd bútorboltból beszerezhető olcsóbb típusú műanyag-, vagy a családból visszamaradt enyhén használt állapotú fa etetőszékkel szoktak reprezentálni. Itt az utóbbi került elő, ám oly romos állapotban, hogy gyakorlatilag funkcióját vesztette. A csatok letörve, rögzítő szalagok foszladozva, korlátok nélküli szabadságot hagyva izgő-mozgó csemeténknek.
Ez a holtbiztos távozást feltételezné, azonban az anyai lelemény - de lehet, h a korgó gyomor és az ingerült gyermekhad - megoldást rögtönzött.
Pre-pro babycab biztonsági gyermeküléssé avanzsált. Derékpánt szék háttámlára, hordozó teste a szék ülésére, popsi a székbe, hordozó test a baba elé, vállpántok hátra a szék köré, hátul megkötve, gyermek fixálva.

Ezután tökéletes gyermektelen ifjúságot riasztó, és idősebb idegzetet megbotránkoztató éttermi családjelenetet adtunk elő három felvonásban.
1. Rendelés: kissebbik csemete látványos bébiételes táplálása közbeni rendelés, majd rendelés visszavonása részben, nagyobbik gyermek toalettre kísérése, próbálkozás újabb rendelés leadással, okos gyermek visszatérése és hangos beszámolója a toalettben történtekről, rendelés újabb leadása több tételben.
2. Fogyasztás: táplálkozás körbe-karikába, tányérok, poharak, evőeszközök és falatok csereberéje, nagyobb gyermek evésre nógatása, falatkák vagdalása, kisebbik által földrehajigált tárgyak összeszedése közben, a csúcsponton üdítőitalos pohár teljes tartalmának az asztalra borításával.
3. Távozási rítus: nagyobbik gyermek gusztusos maradékának diszkrét kiválogatása és becsomagolatása, kissebbik gyermek gusztustalan pelenkájának kicserélése a vendéglő kevésbé látogatott szegletében összetolt székeken, fizetés, nagyobbik üvöltő gyermek utáni rohangálás ráadandó kabát és sapka lobogtatásával, kisebbik üvöltő gyermek bepréselése autós biztonsági ülésbe vad cumikeresés közben, leharcolt és szomjas távozás átázott szalvétakupac asztalközépre halmozásával. Fagyott mosolyú viszláttal fűszerezve.
Apró kellemetlenség, hogy kedvenc babahordozóm aktuálisan használaton kívülre helyeződött, mert a babatermék pelenkán kívül (is) landolt, megszínezve a madaras textíliát. (Ami, ha nem lett volna az édes babapopsi alatt, az ócska, ám könnyedén letörölhető babaszéknek egy cseppet sem ártott volna.)
A gond csak az, hogy ez csupán nekem kellemetlen, és már nem írhatok a panszkönyvbe könnyes sorokat. Továbbá, hogy a legtöbb anya leleményes a hasonló vészhelyzetekben, így az étterem tulajdonosát semmi nem kényszeríti arra, hogy invesztáljon egy háromezer forintos babaetető eszközbe.

Korábbi kastélyos és táplálkozós vészhelyzeteimről, és az egyébként csodálatos gödöllői kastély megtekintéséről beszámoló hamarosan.

2010. jan. 2.

Bejegyzéseim elé

A városi közlekedésben a babakocsizás helyett egyre népszerűbbé válik a természeti népek által ihletett kendők, a testre kapcsolható hordozó kenguruk, háti hordozók használata. Hívei elsősorban a baba mentális és fizikai fejlődését hangsúlyozzák a legfontosabb előnyeként, de nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a hordozott bébivel jóval egyszerűbb és gyorsabb a közlekedés a városban, mint babakocsizni a lépcsőkön -jobb esetben mozgólépcsőn-, rámpák, és liftek hiányában.
A budapesti permanens építkezések, és a tömegközlekedés „korszerűsítésével” kapcsolatban a kerekes székkel, babakocsival, kerékpárral közlekedők igényeinek figyelmen kívül hagyása felháborodásra késztet. A felújított metróállomásokon továbbra sincs lift, az aluljárók újraburkolt lépcsői mellé sehol nem építenek lejtős lehajtót, járdaszegélyek nincsenek lekerekítve, üzletek, gyakran közintézmények lépcsőzetes kapubejárója mellett sincs rámpa, beljebb elektromos érzékelő oszlopok, vagy forgóajtók nehezítik a bejutást.

Az sem elhanyagolandó tény, hogy a babakocsiban tolt gyermek a városokban pont a kipufogógázt kilövellő autók magasságában közlekedik. Ezért is kedvenceim a mellékelt képek. (Remélem, nem sértek érdekeket a közlésükkel.)



Ezek a tények, valamint két baba születése, három év tapasztalata, és egy év intenzív kutató-, fejlesztő munka hozta létre a babycab-et.
Ez a blog -terveim szerint- a babycab tervezéséről, használatáról és fejlesztéséről fog szólni, valamint a hatásairól a mindennapjaimban.