A városi közlekedésben a babakocsizás helyett egyre népszerűbbé válik a természeti népek által ihletett kendők, a testre kapcsolható hordozó kenguruk, háti hordozók használata. Hívei elsősorban a baba mentális és fizikai fejlődését hangsúlyozzák a legfontosabb előnyeként, de nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a hordozott bébivel jóval egyszerűbb és gyorsabb a közlekedés a városban, mint babakocsizni a lépcsőkön -jobb esetben mozgólépcsőn-, rámpák, és liftek hiányában.
A budapesti permanens építkezések, és a tömegközlekedés „korszerűsítésével” kapcsolatban a kerekes székkel, babakocsival, kerékpárral közlekedők igényeinek figyelmen kívül hagyása felháborodásra késztet. A felújított metróállomásokon továbbra sincs lift, az aluljárók újraburkolt lépcsői mellé sehol nem építenek lejtős lehajtót, járdaszegélyek nincsenek lekerekítve, üzletek, gyakran közintézmények lépcsőzetes kapubejárója mellett sincs rámpa, beljebb elektromos érzékelő oszlopok, vagy forgóajtók nehezítik a bejutást.
Az sem elhanyagolandó tény, hogy a babakocsiban tolt gyermek a városokban pont a kipufogógázt kilövellő autók magasságában közlekedik. Ezért is kedvenceim a mellékelt képek. (Remélem, nem sértek érdekeket a közlésükkel.)
Ezek a tények, valamint két baba születése, három év tapasztalata, és egy év intenzív kutató-, fejlesztő munka hozta létre a babycab-et.
Ez a blog -terveim szerint- a babycab tervezéséről, használatáról és fejlesztéséről fog szólni, valamint a hatásairól a mindennapjaimban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése