Ortopédiai tanmese

ortopédiai tanmese következik erős idegzetűeknek

Bence párhónapos csípőszűrését a Heim Pálban végezte ugyanaz a szakorvos, akihez Borát is vittük annak idején, és aki Borának tavasszal ortopéd cipőt javasolt. Bencét visszarendelte kontrollra (ami kötelező - hangsúlyozom!), amikor már önállóan jár a gyermek. Ez kábé egy hónapja következett be, ennek okán én elkezdtem szorgalmasan telefonálni az ortopédiára, hogy időpontot kérhessek a doktor úrtól. Rendszeres programmá vált, hogy hétfőn, szerdán, rendelési időben újra és újra megpróbáltam elérni az orvost, aki elfoglalt volt, műtött, nyaralt, aztán még mindig nyaralt, aztán nem volt elérhető, aztán mégsem adhatott időpontot az aszisztenciája. Az időpont nekem azért vesszőparipám, mert az ortopédiai szakrendelésre egyébként nem lehet bejutni. Hétfőn tömeg van, szerdán pedig műtőben lehet az orvos - akár rendelési idő alatt is (!).
Múlt hétfőn tehát azt javasolta a felettéb ellenszenves modorú aszisztensnő, hogy szerdán ne is próbálkozzam, ám hétfőn menjek oda jó korán, és kérjem a sorszámot aznapra. A jó korán az 8? - kérdeztem. Nem. Fél 7 - jött a válasz -, mivel a sorszámokat már ekkor kezdik osztani. A rendelés fél 9 kor kezdődik.
Nos, a hatszázcsilliomodik átalvatlan éjszaka után nekem valahogy nem sikerült odaérnem fél 7re, hogy aztán még várakozhassam két órát a rendelő páciens-baráti atmoszférájában, a műanyag székeken aszalódva, 16 hónapos gyermekemet féken tarva. Ezen időszakot inkább alvással, és egyéb kora reggeli teendőkkel töltöttük - bár kissé aggódva, hogy késve érünk oda...
Nemhiába. Ugyanis fél kilenckor a 22-es sorszámot sikerült - kisebb bonyodalmak árán, amit most mégsem részletezek - megszereznünk. A rendelést háromnegyedkor izzítota az ellenszenves asszisztencia, mikoris rákérdeztem, hogy mennyi idő múlva jöhet létre kapcsolat köztem, és a doktor úr között, ha a 22-es sorszámot bírtoklom.
A válasz az volt, h a mai napon már nem. 
A délutáni orvossal viszont igen.
Mivel nem ragaszkodom én már e nagyszerű orvosi csapathoz, a földszinti sorszámosztó hölyet interjúvoltam további kérdéseimmel, aki már az elején bizonyította kedves, és szolgálatkész magatartásával, hogy vele érdemes a témában mélyebben eltársalognom. Olyan elszánt volt a hölgy, h előkerítette nekem az osztályvezetőt, aki felvilágosított engem a rendszer nemműködéséről - nem részletezem szintén - aki csupán azt tudta javasolni ismét, h menjek vissza délután.

Nos, izgatottan várom a délutánt.
Bencémet sikeresen elaltattam 11kor, másfél óra múlva babakocsiba helyezem (üzenet a 8keres mamamiknak: ne nézz csúnyán, lesz nálam molylepke!), hátha tovább alszik, és elszállítmányozom a Heim Pálba. Ha nyú doki jófej lesz, és ad közvetlen bejelentkezési lehetőséget, megtartjuk. Ha nem, akkor magándoki. (Erre mondta egyébként oszt.vez.hölgy, h magándoki sem feltétlenül jó megodás, mert ha valamit nem tud kezelni, és beutal egy rendelő intézetbe, akkor már a közszolgálati rendelésen is fizethetek!
Nnamitszólsz!!!

Erre mondja az általam bizonyosfokig nagyrabecsült michaeljackson, hogy "semmibaj, gyerekek, EL - O - VÍ - Í. Azaz láv. Láv van, gyerekek, kezdjük újra, nyugi." 
(Láttátok a filmet? Nem? Egyszer érdemes!)